- A múlt héten elindult a show, milyen érzésekkel vágott neki?
Győrfi Pál: Őszintén mondom, semmilyen negatív érzés nem volt bennem. Nem volt félsz, ami összeszorította volna a szívem. Inkább azt éreztem, hogy hihetetlen energia van bennem: már alig vártam, hogy ott lehessek és csinálhassam. - Mennyire volt új ez a helyzet?
Még soha nem voltam ilyen helyzetben. Nekem teljesen új a színpadi, szórakoztató célú szereplés, akárcsak a nyilvános versengés. Arról nem is beszélve, hogy szóvivőként megszoktam, hogy a szavaimmal dolgozom, itt viszont be kell fognom a számat és a testemet kell mozgatni.
- A tánc valahogyan szerepelt már az életében?
Mindig is szerettem táncolni, de egy egészen más dimenzióban. Inkább a táncparketten való ugrálásnak nevezném azt, amikor az ember egy diszkóban, bálban vagy mulatságban lötyög. Persze jól érzi magát, de annak nyilván semmi köze a koreografált tánchoz. Sajnos tanulni sem tanultam soha, valahogy mindig elkerült és tánciskolába se jártam. Viszont mindig is éreztem, hogy jó lenne megtanulni. Különösen azokban a pillanatokban, amikor például hirtelen elindult egy rock and roll szám, arra ugyanis már nem lehetett lötyögni. Ezt mindig szépen elsunnyogtam, leültem, vagy kimentem addig a mosdóba. Viszont sosem tudtam rászánni magam a tanulásra.
- Most viszont itt van a Szombat Esti Láz, ahol hétről hétre látja a közönség, hogyan teljesítenek Práger Kittyvel.
Jött ez a lehetőség és arra gondoltam: a fene egye meg, 48 éves vagyok, talán még nem késő, hogy legalább az alapokkal megismerkedjek! Arra gondoltam, hogy már csak azért is jó lesz, mert, amit megtanulok Kittytől, azt próba után gyorsan megtanítom a feleségemnek is. Így aztán együtt is tudunk táncolni... De hamar kiderült - már az első alkalommal -, hogy mivel én a fiú szerepet tanulom meg, fogalmam sincs, hogy Adrinak mit kellene táncolnia. Szóval semmire sem tudnám megtanítani. Ezért most arra gondolok, hogy ha megnyertük a versenyt, csak beiratkozunk együtt is táncolni, ha lesz időnk eljárni a gyerekek mellett.
- Ezek szerint szeretné megnyerni?
Ez egy verseny, ahol nyilván mindenki győzni szeretne. Mekkora buli lenne, ha pont az egyik kakukktojás nyerné meg! Én kilógok a mezőnyből egyrészt a korom miatt, másrészt azért is, mert a többiek így vagy úgy, de mégis csak a színpadhoz kötődően élnek egyébként is: énekesek, vagy táncoltak már korábban. Én vagyok az egyik, akire mindez nem igaz és talán nekem kellett a legmélyebbről indulni ebben a felkészülésben. Az időm és az életem legnagyobb részében a Mentőszolgálatot képviselem, nem tudok teljesen kibújni a bőrömből. Úgy érzem, hogy nekik is dicsőséget jelentene, ha bebizonyosodna, hogy egy mentős még ilyesmire is képes. A próbák mennyire viselték meg?
- Időben nehézséget okozott.
Nálam ugyanis fontos szempont volt, hogy közben a mentőszolgálati munkámat ne kelljen elhanyagolni, ugyanis nincs helyettesem, akire rábízhattam volna ezt a feladatot. Másrészt a Mentőszolgálatnál nincs két hónap szünet, mert "Győrfi Pálnak szereplése van". Igyekeztem összeegyeztetni a próbákat a munkámmal, de az egyeztetés a tánc nélkül is mindig nehéz volt. Két szerelmem a családom és a Mentőszolgálat. Mindkettő huszonnégy órát kíván és lelkiismeret-furdalásom van, bármelyiket is hagyom ott, mert mindig úgy érzem, hogy dolgozhatnék tovább, vagy maradhatnék otthon a feleségemmel és a két picivel. Tehát az állandó egyeztetési problémáim közé most bekerült harmadikként a tánc, ami intenzív felkészülést jelent.
- De valahogy ezt is besűrítette még a napjaiba.
Délután eljövök a munkahelyemről, táncolok estig, majd rohanok a családhoz. A három-négy órás próbák miatt persze később érek haza, így a bébik fürdetéséről lemaradok. Többször volt olyan, hogy a próbák alatt még a fülemen volt a mobil, mert amit nem tudtam a munkahelyemen befejezni, azt tánc közben kellett elintéznem és lássuk be, hogy ez nem túl optimális helyzet. Nem egyszerű, de én vállaltam el.
- Kik szurkolnak Önért?
Az első alkalommal a nagyszülők vigyáztak a bébikre, így a feleségem el tudott jönni a stúdióba és nagy fiam, a 16 éves Dániel is ott volt. Nagy erőt adtak nekem.